Rónaháty Gábor: Villanások
Kérészek vagyunk csak a nyári tó felett,
Egy nap egy emberöltő Neked és Nekem.
Nem látunk mást csak egymást szárnyalni,
Teljes egy nap után boldogan meghalni.
Nem vagyunk szomorúk vagy gonoszak ennyire,
Fel sem fogjuk igazán hogy csoda ez mennyire.
Te meg én egymásnak egy pillanatra vagyunk,
Kapaszkodunk egymásba, szabadon ringunk.
Nincs ebben több vagy kevesebb, lehet hiányzik az értelem,
Egyetlen célja csak a villanásnyi érzelem.
Nem kísért a múlt és nem aggaszt a jelen,
Csak a nap érdekel, s hogy melege miénk legyen.
Halálnak hangja a sok rezgő szárny, aztán pihen a vízen,
Csöndben múlik szerelmünk, ez a dolgunk hiszen.
Estére megnyugszik minden mi élet volt,
Éjszaka pedig lámpánk a fényes hold.